Az öreg paraszt darabka földet birtokolt. Tutyimutyi embervolt, ám jobban
szerette, ha béketőrınek nevezik.
Egy nap odajön hozzá egy ember.
– A szomszédod ráengedte a bivalyát a rizsföldedre.
– Ó, bizonyára véletlen! – felelte a paraszt. Másnap odajön hozzá valaki más.
– A szomszédod a te rizsföldedrıl aratja a rizst!
– Gyenge lett a termése. Hadd arassa, nincsen abban semmi rossz – így a paraszt.
Béketőrése mind bátrabbá tette szomszédait, akiknek megnıtt az étvágyuk: szerettek
volna megkaparintani jó darabot a földjébıl, levágni az ágakat a családi sírboltja fölé
ültetett fáról.
Ez több volt annál, amit az öreg paraszt elviselt volna. Elment a szomszédjához,
megkérdezte, miért vett el egy darabot a földjébıl.
– Te meg mirıl beszélsz? – támadt rá a szomszéd. – Együtt fordítottuk termıre
azt a földet, és soha nem jelöltük ki a határt. Azt mondod, én vettem el egy darabot a
földedbıl, amikor ennek épp az ellenkezıje igaz!
– Rendben van. Akkor mondd meg, miért vágtad le az ágakat a családi sírboltunk
fölötti fáról?
– Miért nem vitted odébb a családi sírboltodat? – vitatkozott a szomszéd. –
Annak a fának a gyökerei átnyúlnak a földembe, ágai ráhajolnak a földemre. Ehhez
mit szólsz? Az öreg paraszt megrázta a fejét, nem tudott visszavágni.
– Ó, jaj ! – mondta. – Az én hibám, csakis az én hibám! Nem téged kellett volna
szomszédnak választanom.
Pu Li Zi
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése