szerda

A BÉKA A FORRÁSNÁL

Élt egy béka a sekély forrásnál.
– Nézd csak, milyen remekül élek itt! – mondta az arra vetıdı kelet-óceáni
teknısnek.
– Ugrálhatok a köveken, ha ki akarok jutni a partra, s megbújhatok a
sziklahasadékokban. Kedvemre hősölhetek a pocsolyákban, ha meg kedvem támad,
bebújok a mély iszapba. Nincs az a rák, nincs az az ebihal, amelyik olyan remekül
élne, mint én ! Én vagyok az úr a forrásban és a parton. Kívánhat ennél többet valaki?
Miért nem jössz erre gyakrabban, hogy elszórakozzunk?
Mielıtt a kelet-óceáni teknıs belépett volna a forrásba, lábának körme beleakadt
valamibe. Megállt, hátralépett, majd belefogott, hogy elmondja a békának, milyen az
óceán.
– Az óceán szélesebb ezer linél is, és legalább ezer li mély. Valamikor a régi
idıkben tíz évbıl kilencben dagály volt, ám a tenger szintje mégsem emelkedett, aztán
meg minden nyolc évbıl hétben apály volt, de a tenger szintje mégsem csökkent Az
óceán korokon át mindig ugyanolyan. Hát ezért szeretek az óceánban élni.
Szavait figyelve a béka zavartan hallgatott.
Zhuang Zi

Nincsenek megjegyzések: