Élt valaha egy óriás madár, amelynek háta olyan széles volt, mint a Tai hegység,
kiterjesztett szárnyai pedig felhıként borították el a mennyboltot. Ha magasba
emelkedett, forgószél kerekedett körülötte, és minden szárnycsapásával kilencezer li
távolságra suhant az ég alatt. Egy alkalommal Délnek vette útját, a Déli Óceán felé
tartott.
A kékcinke feltekintett rá és nevetett. “Én felszökkenek pár lábnyira, aztán
visszaszállok, és jól érzem magam a bokrok között. Nekem ennyi elég is. Minek
menjek messzebbre?”
Ebbıl láthatjuk, mi a különbség az óriás meg a törpe távlata között.
Zhuang Zi
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése