Az írástudó nagy pénzszőkében volt, összecsomagolta hát néhány száz könyvét,
hogy a fıvárosba vigye, és eladja ıket. Útközben összeismerkedett egy másik
írástudóval, aki végignézte a könyvek listáját, és úgy döntött, megveszi a könyveket.
Nem tudta megfizetni a könyvek árát, de régi bronzérméi meg dísztárgyai voltak,
amelyeket el akart adni, hogy rizst vehessen a pénzen. Megmutatta ıket a mi
emberünknek, az meg nagy rajongója volt a régi bronzérméknek, dísztárgyaknak, s
csodálattal szemlélte a ritkaságokat.
– Ne add el ıket – mondta. – Becsüljük fel a könyvek meg a bronz értékét, és
cseréljünk. Megállapodtak a cserében.
Hazaérve, felesége meglepıdött a gyors visszatérésén. Hallván, mi történt,
perlekedni kezdett.
– Te ostoba! Mit akarsz kezdeni ezekkel a vacakokkal, amikor egy szem rizs
nincs a háznál?
– Na látod! Pont így járt a másik is. A könyvekbıl jó darabig neki sem lesz rizse.
Dao Shan Quing Hua
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése