szombat

Szent László látomása

A gonosz Vid ispán tanácsára Salamon királya hercegek ellen támadt. László Oroszországba ment segítségért, Gézát pedig Tokajnál megverte a király. Géza átkelt a Tiszán és találkozott a nagy csapattal érkezett Lászlóval.
A királyi sereg Rákoson szállt meg, míg a hercegek Vác mellett ütöttek tábort. Ott akkor hatalmas erdő volt, amelyben senki sem lakott, csak egy Vác nevű szent életű remete. Róla nevezte el Géza herceg a várost, ami később épült.
Egyik reggel, amikor a hercegek lóháton tanácskoztak azon a helyen, ahol később Szent Péter apostol kápolnája állott, éppen azt fontolgatták, hogy miképpen harcoljanak.
Amint ott tanácskoztak, világos nappal mennyei látomás jelent meg Szent Lászlónak. Az pedig így szól bátyjához, Géza herceghez.
- Láttál-3 valamit?
- Semmit - felelte a herceg
Így szólt ekkor Szent László.
- Amint tanácskoztunk, az Úr angyala leszállott az égből, kezében aranykoronát hozott, és a fejemre helyezte. Nyilvánvaló tehát, hogy győzni fogunk Salamon felett, aki számkivetve elmenekül majd az országból, s a koronát az Úr neked adja!
Géza herceg így szólt ekkor.
- Ha az Úristen velünk lesz és győzelemre segít bennünket, templomot építek e helyen Szűz Máriának.
A látomás megvalósult. A hercegek csapatai Cinkota mellett, a mogyoródi dombon súlyos vereséget mértek Salamon királyra, aki megfutott, s a magyarok kívánságára Gézát Székesfehérváron királlyá koronázták.
Utána elmentek arra a helyre ahol a látomás történt. Amint Vác alatt tanakodtak, egy szarvas jelent meg előttük. Szarvain égő gyertyákkal. Amikor megpillantották egyből futásnak eredt. Az erdőben azon a helyen állt meg, ahol a monostort később felépítették. A vitézek nyíllal rálőttek a szarvasra, de nem találták el. A Dunába ugrott előlük, soha többé nem látták. Szent László így szólt.
- Nem szarvas volt az, hanem Isten angyala. Ahol a lábát megvetette azt a helyet jelölte meg számunkra, hogy Szűz Mária templomát felépítsük!
Így is lett. De az első látomás helye nem maradt épület nélkül. A hercegek rendeletére kápolnát emeltek itt Szent Péter tiszteletére.

A viszály oka

Salamon király és a hercegek, Géza és László közötti viszony akkor kezdett elhidegülni, amikor a besenyők betörése után a királyi sereg elindult megbüntetni a nándorfehérvári őrséget, aki engedte betörni a besenyőket az országba. Nándorfehérvár ostroma elhúzódott. Ugyan lőtornyokat építette a vár köré és ostromgépeket is felvonultattak, a városvédő görögök, szaracénok és bolgárok azonban vitézül védekeztek.
Az ostrom harmadik hónapjában egy rabul ejtett magyar lány segített nekik, aki felgyújtotta a várost, s a nagy szélben minden épület lángba borult. A magyar csapatok akkor bevették a várat egy erőteljes rohammal. A megmaradt várvédők pedig a belső fellegvárba húzódtak vissza.
A vár tömve volt kincsekkel, drágaságokkal. Az ostromló magyarok mindegyike meggazdagodott egy pillanat alatt. A zsákmány elosztásakor már vita támadt a király és a két herceg között. A civakodás azonban akkor vált ellenségeskedéssé, amikor a fellegvárba húzódók megadták magukat.
A megmaradtak tudták, hogy a hercegek istenfélők, a szenvedőket szívből sajnálók, ezért a többség nekik adta meg magát, nem pedig a zordságáról és zsarnokságáról elhíresült királynak.
A király ezt zokon vette, a nyílt ellenségeskedés viszont akkor kezdődött, amikor a király a hercegek hitére lejötteket és vagyonukat is fel akarta osztani.
A hercegek szembeszálltak a királlyal, ezért nem is tudtak megosztozni a hadizsákmányon

Zách Klára mondája

Még  Károly Róbert idején 1330-ban történt, hogy  mikor leszámolt a legtöbb  kiskirállyal az országban, akkor már csak  Csák Máté maradt hátra. Csák Máténak volt egy embere, Zách  Felicián aki, vagy kényszerítve volt (lányát túszul tartották  az udvarban, udvarhölgyként), vagy saját elhatározásában a király mellé állt. Ám egy napon az ifjú Kázmér herceg ( a későbbi III. Kázmér lengyel király), egyesek szerint Erzsébet királyné segédletével megerőszakolta a lányt. Másik feltételezés  is van, miszerint szerették egymást csak épp Kázmér nagy szerelmében erőszakolta meg a lányt. Ezután apjához fordult és a felbőszült  apa a királyi családnak rontott. Csak a kis Lajos nevelői tudták lefegyverezni, de így is  megsebesítette a királyt, és  levágta a gyermekeit védő királynő 4 ujját. A királynő bosszút követelt, az egész Zách családot kiírtatta harmadízig, aki távolabbi rokon volt annak elékoboztatta a vagyonát.Az apát felnégyelték, és kitűzték testrészeit az ország pontjain, fiát ló farkához kötötték, nagyobbik lányát lefejezték, rokonait megkínoztatták és lefejeztették, Zách Klárának aki vétlen volt, levágatta 8 ujját, az orrát és ajkait is megcsonkítatta, és  körbehordoztatta az országban ló hátára kötözve, miközben azt kellett hajtogatnia : ilyen módon bűnhődik az, aki a királyhoz hűtlen.

Viadal Salamonnal

Salamon király, apósa a német császár segítségével hadjáratot indított Géza irály ellen, s annak sikertelensége után búsan visszahúzódott Pozsony várába. Békességben itt sem maradhatott, mert Géza király öccse, László herceg ostrom alá vette a várat.
Mivel a vár erős volt, az ostrom elhúzódott. Ez alatt Salamon vitézei gyakran kimentek a várból és megvívtak László katonáival. Álruhát öltve gyakran a vezérek is részt vette e párviadalokban.
Az egyik alkalommal László herceg közvitéznek öltözve közeledett a várhoz. Salamon is ugyanekkor öltött közvitézi öltözetet, fegyverzetet és kilovagolt. Egyikük sem sejtette, hogy a másik sereg vezére áll vele szemben.
A várbeliek kiültek a várfalra megnézni a párviadalt, biztosak voltak Salamon király győzelmében. Amikor Salamon közel ért Lászlóhoz, a szeméhez kapott és visszadöbbent. László herceg feje fölött ugyanis két angyalt látott, akik a levegőben röpdöstek és tüzes karddal fenyegették őt. Salamon ettől annyira megrémült, hogy rögvest futásnak eredt, visszamenekült a várba.
Vitézei döbbenten kérdezték:
- Uram, hiszen te három-négy vitéztől sem szoktál megijedni, most egy elől is megfutamodtál?
Salamon lihegve az ijedségtől válaszolt.
- Ember elől én még el nem futottam, de nem ember ez, hiszen tüzes kardok védelmezik.

Vak Bottyán fogadása

Bottyán János közismert nevén Vak Bottyán (Esztergom, 1643? – Tarnaörsi tábor, 1709. szeptember 26. vagy 27.) kuruc generális, a Rákóczi-szabadságharc legendás hadvezére.

Személyében a magyar történelem egyik legkiválóbb hadvezérét tisztelhetjük. Tehetségét ellenfelei is elismerték. Seregében szigorú rendet és fegyelmet tartott, de igazságos volt és törődött katonáival, akik szerették és lelkesedtek érte.

Miután Érsekújvár török kézre kerülésekor 1665-ben Vágsellye is a végvári vonal egyik támaszpontja lett, a fiatal Bottyán katonának állt. 1676-ban már a sellyei lovasok egyik zászlótartója, s közben az udvarbírói tisztséget is betöltötte. 1681–1683-ban Komáromban szolgált, s miután a portyázásokban gyorsan kitűnt bátorságával és vitézi tetteivel, időközben hadnaggyá lépett elő.

Ebből az időszakból származik egyik leghíresebb tette, amely talán csak a személyét övező legendák közé tartozik. Fogadott társaival, hogy bemegy a 6000 fős török őrséggel védett Érsekújvárra, és a főtéren álló mecsetből az imát mondó müezzint ledobja, majd épségben visszatér. Parasztruhát öltött magára, és bejutott a városba, ahol épp vásár volt. Amikor a müezzin kijött a minaret erkélyére, hogy imáját elmondja, Bottyán János utánament és kihajította. Ezután gyorsan lejött a toronyból, a várkapu felé sietett és az útját álló janicsárt lelőve, sikeresen kijutott. Az üldöző törököket a rá várakozó társai felkoncolták.

Tordai hasadék

Szent László a kunok ellen harcolt az erdélyi Tordánál, de azok túlerőben lévén a királyt üldözőbe vették, és az feltekintett az égre, és a hegy hirtelen kettéhasadt.  Nem tudták tovább üldözni a király megmenekült. A lova patkójának nyomai még ma is látszanak a monda szerint.

Szent László pénze

A kunok éppen Kolozsvárott támadtak, a magyarokazonban megfutamították az ellenséget. menekült a sok tar fejű kun, ki merre látott. A magyar vitézek meg utánuk, irtották a pogányokat.
A kunok vezére cselt eszelt ki ekkor. Kibontotta az iszákját és a rabolt kincsekből marékszámra szórta az aranypénzt az őt  üldöző magyarok elé. Ezt látva a többi kun is követte a vezért. Nem voltak restek a magyar vitézek, leugrottak a lóról és marékszámra szedték a kincseket. Senki sem törődött ekkor már a pogányok üldözésével. László király hiába bíztatta fiait a további harcra. A csengő arany szebben beszélt, nem hallgattak azok a királyi szóra. Szent László ekkor megint az Úrhoz fordult:
- Uram, te segíts meg, hiszen éretted harcoltam!
És íme, csoda történt ekkor. A monda szerint minden  aranypénz kaviccsá változott.
E vidéken e  különös köveket a nép Szent László pénzének nevez.

Szent László mint táltos a magyar hiedelemben

I. Szent Lászlóról sok  hiedelem maradt fenn, amiket azzal magyaráztak, hogy táltos volt. Egyszer amikor Salamon királlyal párbajozott, a felé közeledő Salamon, aki nem rettent meg  még erősebb vitézektől sem, a feje körül  lángoló karddal hadonászó angyalokat látott és megrettent., visszament várába . László  Szög nevű lova patkójának nyomán vizet fakasztott a szomjazó katonáinak, hegyeket mozgatott meg, aranypénzt változtatott kővé. A monda szerint egy ellene  szervezett merénylet  közben is nagy fényesség támadt, és a merénylő elejtette a kardot. Gyakran emlegették úgy, hogy táltos király, aki táltos lován vágtatva védi az országot.

Szent László megmenti a magyar lányt a kun vitéztől

A magyarok erdélyben üldözték a fosztogató kunokat. László király  csapatával rögtön  le is vágott 4 et özülük, majd észrevett egy kun vitézt, amint egy magyar lányt hurcol magával a lován, Utána is eredt Szög nevű lován. Mikor utolérte már csak egy lándzsányi  hossz volt közte és a kun közt, de nem tudta beérni. Ekkor a lányra kiáltott, hogy  rántsa le a lóról. Az úgy is tett, és  a földön bírkózva  harcolni kezdtek, a kun erős volt, László  elvágta a kun  inát, és megsebezte a nyakán.

Szent László füve

Hatalmas termetű volt Szent László király, egy fejjel kimagasodott vitézei közül. Harcokban olyan volt, mint a bátor oroszlán, békében meg olyan, mint a kegyes pásztor. Egykor ezt énekelték róla:

Üdvöz légy, kegyelmes Szent László király,
Magyarországnak édes oltalma,
Szent királyok közt drágalátos gyöngy,
Csillagok közt fényes csillag.

Amikor a pestis, a döghalál pusztítani kezdett, az egész nép László királyhoz fordult, mindenki tőle várt segítséget. Mint a juhok a jó pásztorhoz, úgy tódultak a király sátorához. Szent László pedig Istenhez könyörgött, tőle várt segedelmet. Isten éjszaka álmot küldött a királyra. Egy angyal jelent meg a szent király előtt, és azt mondta:
- Vedd íjadat és tegezedet, menj ki sátrad elé, és minden célzás nélkül bocsásd el nyílvessződet. A vessző megmutatja, mit kell tenned. Amikor László király felébredt, hozatta íját és tegezét, kilépett sátrából, felhúzta íját, aztán célzás nélkül elbocsátotta a nyílvesszőt. A nyílvessző messze szállott, s ahol lehullt, egy genciána fűszálat átütött.
A genciána, a keresztesfű kenőcse mentette meg a népet a döghaláltól, s azóta is Szent László füvének nevezi a nép.

Szent László csodatettei

Szent László király éppen az oroszokkal csatázott, üldözve őket kies tájra jutott, ahol több napi járásra se embert se állatot nem találtak a magyarok Amikor a szent király látta, hogy a pusztaságon éheznek a katonái, elvonult egy félre eső helyre, térdre esett és úgy könyörgött az Úristenhez. Az Úr meghallgatta a szavát, s amikor Szent László felemelkedett rögtön csoda történt. Egy sereg szarvas, őz és bivaly közeledett a pusztában. Csodálkoztak a katonák, mert a nagy állatsereglet szelíden közeledett. Mindjárt hálát adtak az Úristennek, de a szent királynak is. Máskor Döbröd közelében vonult a sereg és epesztő szomjúság kínozta a katonákat. Olyan nagy volt a vitézek szomjúsága, hogy kínjukban kiáltozni kezdtek.
A tatárok vezére is meghallotta e kiáltozást és gúnyosan kérdezte László királytól:
- Miért bőgnek ennyire a katonáid:
-Mert veled akarnak megütközni! - felelete Szent László.
Az ütközet előtt a szent király Istenhez fohászkodott, hogy elepedt katonáit felüdítse. Isten most is meghallgatta könyörgését lova patkójának nyomán víz buggyant ki. Bőséges forrás fakadt a nyomában. A friss víz a katonákat felüdítette. Vize azóta sem apadt el, ki nem száradt. A forrást a nép ma is Szent László kútjának nevezi.

Salamon a toronyban

Géza király halála után öcsét, László herceget választotta királlyá a nemesség. Mindenki ismerte László kegyességét, vitézségét és szívének jóságát. László először tiltakozott a koronázás ellen, mert szerette a békességet, s az országot vissza akarta adni Salamonnak. De végül engedett a magyar uraknak és megkoronáztatta magát. Trónra lépve jámborul uralkodott. Enyhítette a törvények szigorát, vigasztalta a szomorúakat, megszabadította a foglyokat, oltalmazta az árvákat.
Salamont, aki ezalatt Pozsonyban élt, szíves jósággal mindennel gazdagon ellátta. Salamon lelkét azonban méreg és keserűség marcangolta. Dühös lélekkel László király elpusztításán mesterkedett.
Cselt szőtt ellene. Egy régi katonáját arra vette rá, hogy álmában ölje meg László királyt. A katona ekkor a király testőre volt, amikor rákerült az őrség, a király hálószobájához lopódzott, berontott és kirántotta a karját, hogy ledöfje a királyt. Ebben a pillanatban lángoló fényesség vakította el. Az egész szobát betöltötte ez a fényesség, mert a szomszédos piactéren a villám belecsapott a feszületbe. Az orgyilkos ezt égi jelnek vette, kiejtette a kardot a kezéből és térdre rogyott a király előtt, bocsánatért esdekelve.
Bevallotta, hogy Salamon vesztegette meg és vette rá az ocsmány tettre. László király szíve még ekkor is kegyes volt. Enyhe ítéletet hozott: Salamont egy hatalmas toronyba záratta, amely Visegrád mellett állott és romjaiban még ma is látható a Dunakanyarban.

Magyarok mint türkök a történelemben

A kazár birodalom népei nomád életmódjukból adódóan a kínaiaktól a türk gyűjtőnevet kapták függetlenül attól, hogy melyik népcsoporthoz is tartoztak, mivel a türk szó nomádot jelent. ( ebben az időben még nem a  mai értelemben vett törököt jelentett) Habár növénytermesztéssel is foglalkoztak,  a lovasnomád életmód inkább  jellemezte őket. A magyarokat a korai bizánci emlékiratok is úgy nevezik, a türkök, mivel a  keletebbre lévő népeknél hasonló öltözet volt.

Türkökként említik még az alábbi népeket is egyes  krónikákban, feljegyzésekben is:

Hunok
Alánok
Burtászok
Szabirok
Ujgurok
Bolgárok
Magyarok
Baskirok
Szaragunok
Onogurok
Utigurok
Kutrigurok
Tarniákok
Kotragurbok
Kabarok
Zabandarok
Besenyők
Oguzok
Kunok
Kipcsákok
Fekete hunok vagy avarok
Szabirok
Szaragurok
Szamandárok
Balangárok
Kara kazárok

Magyar hajviselet, a varkocs

A varkocs a fejtetőn vagy tarkón szorosan összekötött, ezen túl egyébként lazán lógó hajfonat. A keleti (ázsiai, kis-ázsiai, indiai, sőt amerikai őslakos) népeknél is igen gyakori hajviselet, gyakran úgy is, hogy a fej többi részét kopaszon hagyták. Régi magyar szó, sajnos manapság a németből eredő copf szót használják helyette, pedig a lengyel nyelvben is a magyar szóval azonos hangértékű "warkocz" jelenti ezt a hajviseletet, és az üstökös csóváját is. Ez sem véletlen, a magyar üstökös szó is a fej (azaz üstök) mögött, csóvaszerűen hordott hajhoz hasonló égi látványosságra utal.
A magyarság  kopaszra nyírt varkocsos keleties  hajviselete a pogány világot elevenítette meg a "művelt" nyugattal szemben. Mindazonáltal, hogy a  magyarok igyekeztek beilleszkedni a  nyugati világba, a hajviselet terén sem adták fel eredeti szokásaikat. Még az 18. század végén is  gyakori hajviselet volt a székelyeknél a varkocsba fogott haj. Rendszerint úgy nyírták, hogy  csak a fejtetőn lévő részt hagyták meg és azt szorosan ősszefogva  összefonták, és a ezt a csóvát nevezték üstöknek. Az üstököt nyírták  többféleképpen is, valamikor a halánték feletti részeket is összefonták, vagy éppen az üstököt nyírták le, a többi részt szabadon hagyták lógni.

A lengyeleknél is elterjedt e  hajviselet, sajátos formában, még Báthory István lengyelországi uralkodása idején. A hajat csak a halánték feletti vékony csíkban, és a tarkón nyírták kopaszra, a többit meghagyták, és mindehhez hosszú lekonyuló bajszot növesztettek.Borotvált üstökű tar fejet századunk elejére már csak a világtól elzárt moldvai csángó férfiak viseltek, köztük maradt fenn a lengyel változat is. Később a hosszú hajjal együtt, a polgáriasodás és a katonáskodás szerepének megváltozása miatt, módosult ( csimbuk) - praktikussági okok miatt, majd később  felváltotta a rövid haj ( még az  1848 as szabadságharc alatt is  harcoltak olyan székelyek akiknek  csimbukba volt kötve a hajuk).

Csörsz árka

Rengeteg monda öleli körül a Tiszát. egyik kevésbé közismert mondája a Csörsz Árkáról szóló mendemonda,  több mint 1300 éves népi elbeszélés.
A Tisza mielőtt szabályozták volna nagyon gyakran medret váltott, több száz, vagy ezer évvel ezelőtt  teljesen más meferben folyt. A monda szerint  - az árok a  mai Jászárokszállás mellett található; a   névadó Csörsz, aki avar király volt beleszeretett a longobárdok lányába, Délibábba. A longobárdok királya csak úgy egyezett bele a házasságba, ha Csörsz vízen jön érte és vízen viszi el. A monda szerint csörsz parancsot adott egy árok építésére a Tisza és a Duna közt. A nászból azonban semmi sem lett, mivel  Csörszöt agyoncsapta egy villám. A monda szerint  nyaranta a szerelmes Délibáb keresi szerelmét az árokban.

Valójában azonban  az árok egy  feltételezett védmű része volt ami a Duna kanyartól  indulva az Alföldet mitegy körbekerítve Debrecenig, majd onnan dél felé fordulva  az  Al -Dunáig húzódik. Nyomai most is fellelhetőek, bár az ipari forradalom előtt jobban látszottak. Azonban a nagyszabású talajrendezések folytán mára csak kis szakaszai láthatóak. Valószínűleg a rómaiak építették ki, mint előretolt védművet amit a későbbi népek is használtak.

Csata a kunokkal

László király uralkodása idején számos csatát nyert idegenek ellen, s az ország határait kiszélesítette. Legemlékezetesebb harcokat a kunok ellen vívott.
Egy Kapolcs nevű kun vezér tört be Erdélybe, azt felprédálta és zsákmányt vitt magával. Magukkal hurcolták még a nemesek feleségét és gyermekeiket is.
László király ekkor éppen Szlavóniában harcolt és éppen hazafelé tartott amikor a kunok betöréséről értesült. Amilyen gyorsan csak lehetett, a kunok után vágtatott és a Temes folyó mellett utol is érte őket. Vörös zászlaja alatt megrohamozta a kunokat. Isten ekkor szétszórta a kunokat a magyarok színe előtt.
László király ekkor azt kiáltotta a vitézeinek:
- Ne öljétek meg a kunokat, csak fogjátok el őket, ha megtérnek, hadd éljenek!
Kapolcs, a kun vezér és sok bátor kun vitéz ekkor már halott volt. A többieket a magyarok elfogták. Egyetlen kun maradt meg hírmondónak, egy Eszembó nevű.
Tőle tudták meg a kunok a történteket és nagyon elszomorodtak. Követeket küldtek László királyhoz és gőgösen követelték a foglyok elengedését, támadást ígérve ellenkező esetben. László király csak nevetett a kunok fenyegetésén. Elébük ment a Dunához, amikor jöttek, hogy az országot felprédálják A király bátran rohant az ellenségre, ez első rohamban leszúrta a kunok vezérét, akit Ákosnak hívtak. Isten ismét megsegítette a magyarokat, szétszórta a kunokat. A király így ismét győzelemmel tért haza.

Botond vezér

A kalandozások idején  az ifjú Zsolt  fejedelem gyámjául három magyar törzsfőt jelöltek ki, Lélt, Bulcsút, és Botondot. Ők hárman sikeresen vették fel a harcot a német-rómaiakkal szemben, de 955-ben elfogták Lél-t és Bulcsút, és felakasztották  őket. Ekkor Botond aki a Majnánál tevékenykedett rárontott a németekre, és lekaszabolta őket. Igazi hírnevét akkor érte el amikor a görög császár ellen vonultak és legyőzte a görög óriást párbajban, (úgy földhöz vágta hogy az  menten meg is halt), ezután pedig  buzogányával hatalmas rést ütött a bizánci érckapun. ezután a görögöket adófizetővé tette.

Bátor Opos és az ecsedi láp sárkánya

Számos európai mondakörben fellelhető sárkányokkal kapcsolatos monda, legenda ez alól a magyar sem kivétel. Eszerint a nyírség és a szatmári síkság közelében lévő ecsedi láp mocsarában  egy sárkány tanyázott. Víz alatti birodalmában uralkodott. Azt beszélték  hogy a víz olyan mély hogy már több száz ölnyi kötelet eresztettek bele, nem érték el az alját. Salamon király idejében volt egy  Bátor Opos nevű vitéz, -aki onnan kapta a Bátor jelzőt, hogy legyőzött egy legyőzhetetlennek hitt, óriás cseh vitézt párbajban, aki  elhatározta hogy megöli a láp sárkányát. Lement hát  a mélybe és megölte  a sárkányt buzogányával, (ezt az állítólagos buzogányt még II. Rákóczi Ferenc is látta, meg is jegyezte milyen kicsi); és hogy bizonyságát vigye tettének, kitörte a sárkány három fogát.  A király tettéért dicsően megjutalmazta. Ebből a három sárkányfogból alakult ki a Báthory féle sárkányos címer, akik leszármazottjainak tartották magukat.

A fekete sereg

A fekete sereg Mátyás király állandó zsoldoshadseregének magja. Két harmad része magyar és székely eredetű volt egy harmada pedig csehekből, szerbekből, lengyelekből, és németekből állt. Létszáma  10000-20000 fő lehetett (béke idején 10000, és háború időszakban 20000 körül), emelett  persze volt Mátyásnak egy állandó  serege is ami magyarokból állt, és  kb. 90000  főt számlálhatott. Először csak Mátyás király halála idején (1490) nevezték így, nevét talán az egyik vezetőjéről, Lehoczky János vitézről kapta, aki 1459-ben állt Mátyás szolgálatába, ekkortól számítjuk a fekete sereg fennállását. Más elméletek szerint a „fekete” nevüket onnan kapták, hogy Mátyás halálakor a katonák vállukon fekete szalagot viseltek. Mások szerint, azért lett fekete sereg a fekete sereg, mert fekete páncélt viseltek. A történelmi források mindenesetre akor nevezik fekete seregnek amikor Mátyás halála után rablóbandává zülött. Mátyás király halála után a fekete sereg nem Corvin János, Mátyás törvényen kívüli gyereke, hanem a bárók oldalára állt, így nagy szerepet játszott Corvin János trónra kerülésének megakadályozásában. Az új király, II. Ulászló igyekezett megtartani a sereget, ám zsoldot nem tudott biztosítani, így egy részük abbahagyta a katonáskodást, más részük Habsburg Miksa német-római király zsoldjába szegődött. A maradékot a török fenyegetés elhárítására a délvidékre küldték, de mivel továbbra sem fizettek zsoldot, a katonák rabolni, fosztogatni kezdtek. A vidéket fosztogató sereg maradékait Kinizsi Pál alsó-magyarországi főkapitány verte szét királyi beleegyezéssel. 1492 augusztusában a Száva-folyó melletti Szegednic városánál teljesült be Mátyás seregének végzete. A megmaradtak kis része Nándorfehérvárra került, ahol a törökökkel összejátszva Nándorfehérvár átadását a törökök javára szerették volna elérni. Velük Kinizsi Pál alsó-magyarországi főkapitány véresen és kegyetlenül leszámolt. A fekete sereg 1494 tavaszára végleg megszűnt létezni.

A fehér ló mondája

Árpád vezér és nemesei hallottak Pannóniáról, hogy a legjobb föld a világon sehol sincsen, ezért közös elhatározással elküldtek egy küldöttet, név szerint Kusidot, hogy az egész földet szemlélje meg, és a föld lakóit kérdezze ki. Amikor Kusid a mai Magyarország közepébe eljött, és a Duna menti részekre leszállott, azt látta, hogy körös-körül a föld jó és termékeny, a folyó jó és füves -és eztetszett neki. Ezután elment a morva Szvatopluk fejedelméhez, aki Attila után ott uralkodott. Kusid köszöntötte népe nevében és az ügyet, amiért odament, előadta. Amikor Szvatopluk a magyarok szándékát meghallotta, nagy örömmel örvendezett, mert azt hitte, hogy ezek parasztok, akik azért jöttek, hogy az ő földjét megműveljék. Örömében a követet kegyelmesen elbocsátotta. Kusid pedig a Duna vizéből kulacsát megtöltötte, perje fűvel tömlőjét megrakta, aztán a fekete földből rögöket vett fel, azzal az övéihez visszatért. Amikor elmondotta mindazt, amit látott és hallott, és a kulacs vizet, a földet és a füvet megmutatta, a magyarok nagy örömmel örvendeztek. Mindjárt felismerték, hogy a föld igen jó, a víz édes, és a mező füve hasonlatos ahhoz, amit Kusid nekik elbeszélt. Ezután közös határozattal Kusidot a fejedelemhez visszaküldték, és Szvatopluk fejedelemnek egy nagy fehér arabs paripát, arábiai arannyal aranyozott nyereggel, aranyos fékkel a földért elküldöttek. Amikor Szvatopluk fejedelem az ajándékot meglátta, még jobban megörült, mert azt hitte, hogy ezt földjéért, mint telepesek küldték. Ekkor Kusid a fejedelemtől azt kérte, hogy földet, füvet és vizet adjon. Ezt a kérést Szvatopluk teljesítette. Árpád vezér ezalatt a hét vezérrel Pannóniába bejött, de nem, mint vendég, hanem most már mint a föld jogos örököse és birtokosa. Amikor ezt a fejedelem meghallotta, gyorsan sereget gyűjtött, mert félt a magyaroktól. Szövetségeseitől segítséget kért, majd a csapatokat egyesítette, és a magyarok ellen vonult. A magyarok eközben a Duna mellett gyülekeztek, és egy gyönyörű mezőn hajnalhasadtával csatát kezdtek. Az Úr segedelme velük volt: színük elől Szvatopluk fejedelem elmenekült a csatából. A magyarok egészen a Dunáig üldözték. Ott Szvatopluk ijedtében a folyóba beleugratott, és vízbe fúlt.

A csökmői sárkány

Történt úgy 1770 körül, hogy  egy békési csaló, tudományos nevezetes Csuba Ferke már sokszor került börtönbe "varázslásért". Hogy bosszút álljon az őt letartóztatókon, cselt eszelt ki. Elhitette velük, hogy meg tudja szerezni a csökmői sárkány kincsét 500 forintért. A falu emberei kimentek vele a domboldalra, ahol előtte gondosan elrejtett köveket és csontokat. Mondta nekik először el kell pusztítani a sárkányt, aztán övék a kincs. Megmutatta nekik a kötelet amit húzniuk kell - a másik végét a dombon lévő fák tetejére kötötte, és vödröket  aggatott az ágakra hogy "bömböljön" a sárkány. Amikor már nagy munkában voltak megszólalt: "Úgy húzzák azt a kötelet, hogy aki más ember feleségével hált az vigyázzon mert azt felfalja a sárkány, annk jó lesz innen elkotródni míg  nem késő!". Az emberek futásnak eredtek, Csuba Ferke pedig a  pénzzel együtt eltűnt, többé sosem látták. Bottal üthették a nyomát. Utána évtizedekig bicskát rántottak a csökmőiek ha "sárkányhúzónak" hívták őket.

II. Lajos király rejtélyes halála

II. Lajos király halálát forrásaink igen röviden adják elő. Mikor a mohácsi ütközetben (1526. augusztus 29-én) a csatarend már megbomlott, a király kedvelt kamarásával, Czettrichhel menekülni akart; de Csele falu mellett a megáradt mocsaras ér partjáról lova lecsúszott, és a királyt maga alá temette az iszapba. A kamarás, ki már átjutott a vízen, látta, hogy segítség nincsen többé; megjegyezte hát a helyet, és előbb Székesfehérvárra, aztán pedig Mária királynéhoz, Pozsonyba ment a szomorú hírrel.
Szerémi György, II. Lajos káplánja, 1840-ig ismeretlenül hevert egykorú emlékiratában és a hozzákapcsolt Epistola Flebilis-ben (mely Erdélyi László gondos kutatásai szerint [22] bizonyosan Tatai Miklós káplántól ered) egészen másként tűnik föl a király halála. Ez előadások szerint II. Lajos gyilkosság áldozata lett!
Szerémi először 1528-ban egy lengyelországi plébánostól hallotta, hogyan ölte meg Lajos királyt Szapolyai György Székcsőn, és újra hallotta egy magyar vitéztől, aki szemtanú volt, de csak János király halála után vallotta meg a titkot, nem bírván tovább elviselni a lelkifurdalást. Összefoglalva Szerémi előadását az Epistola Flebilis teljesen parallel adataival, a történet a következő: Mikor a csata elveszett, II. Lajos királyt Szapolyai György és Tomori Pál érsek az est sötétében a Csele patakon át Székcsőre vitte, a plébános házába. Velük volt Czettrich királyi kamarás is többedmagával, és Szapolyai Györgynek egy kapitánya. Mikor a király a sebtiben készített kis vacsorához ült, Tomori Pál azt mondta neki: „Egyék felséged gyorsan, mert a török a nyomunkban van.“ Ezután az érsek Szapolyai Györgyöt sürgette, hogy menjen a szállására felkészülni, mert azonnal indulniok kell Buda felé. „Én készen vagyok - felelt György -, menjen csak tisztelendő uraságod a szállására; én a király mellett maradok.“ Mikor az érsek távozott, Szapolyai György rákiáltott a királyra: „Te bestye tanchos kiral, te parázna, te igazságtalan király! Elvesztetted Magyarországot!“ Mire Lajos király azt mondta: „Nem az én akaratom volt ez, hanem a rendeké és a főpapoké.“ Ekkor Szapolyai György kirántotta háromélű cseh kardját, és háromszor a király jobb oldalába mártotta. Lajos leesett a földre. Czettrich és a többi kamarás erre Tomori Pál szállására szaladtak, és ott azt kiabálták: „Hamar, hamar, nagyságos uram, mert Szepesi György megölte Lajos királyt!“ Az érsek ezt hallván, berontott a szobába, és megölte Szapolyait. Ott vala azonban Szapolyai kapitánya, aki hallván, hogy urát megölték, előrohant, és Tomori Pált legyilkolta. Hárman feküdtek hát ott halva. Történt pedig mindez késő éjszaka, péntekre verradóban, mint a magyar vitéz vallotta. Szapolyai Györgyöt és Tomori Pált a székcsői templomba temették el. A királyt lepedőbe csavarták. Mezítláb, hajadonfőtt volt, rajta az aranyos ing, melyet a királyné készített, nyakán az aranylánc kis kereszttel, az ujján a jegygyűrű. Reá adták véres ruháit is, és éjfélkor kivitték a Csele falucska mellett levő mocsár partjára. Itt egy kis sírt ástak neki lámpavilágnál, és ott hagyták. Ezen a helyen feküdt szegény Lajos király János fővételétől Mártonnapig. Tatai Miklós káplán, ki a holttest föltalálásakor jelen volt, látta a király jobb oldalán a három szúrást.

szerda

Grimm legszebb meséi - Kékszakáll

A selymes kék szakálláról híres lovag egy ízben próbára tette feleségét. Rábízta egyik szobája kulcsát azzal a kikötéssel, hogy oda nem szabad belépnie. A próba nem sikerült, az asszony halállal bűnhődött. Hasonló sorsra jutott a lovag többi felesége is, míg az utolsót az asszony fivérei megmentették.