hétfő

Bálványos vár legendája

Bálványosfürdőn, a Kézdivásárhely felé vezető úttól balra, a Suvadás-patak, a Várpatak és Bálványos-patak által körülvéve, festői környezetben, egy gúla alakú sziklán láthatók Bálványosvár romjai.
Valamikor rabonbánok lakták, ezek leszármazottai voltak a híres történelmi Apor-család tagjai. A vár évszázadokon keresztül igen erősnek, bevehetetlennek bizonyult, a tatárok sem tudták elfoglalni, egész a labancok ostromáig. Ekkor Bálványosvár elesett.
A vár ifjú ura, Apor István egy vásárban meglátta a Mike család egyetlen, szépséges és igen gazdag lányát, Imolát, akit azonnal megszeretett. A lány is viszonozta István szerelmét, de mindkettőjük bánatára igen nagy akadályt jelentett, hogy az ifjú Apor pogány volt, ezért a frigyből egyelőre nem lehetett semmi. Búsult, sírdogált Imola, emésztette magát, szenvedett a beteljesületlen szerelemtől István is. Végső elkeseredésében elindult a Büdös-barlang kénes, halálos üregébe, hogy véget vessen szomorú életének. Útközben találkozott egy híres jövendőmondó pappal, aki megtudván István bánatának az okát, megvigasztalta. Azt tanácsolta, hogy rabolja el a lányt, s akkor majd minden jóra fordul. István megfogadta a pap tanácsát, lesben állt vasárnap a templom mellett, s amikor Imola kijött a miséről, a nyergébe kapta és elvágtatott vele Bálványos várába. Lett aztán ebből nagy ribillió. Mikéné szétordibálta a lesújtó eseményt, s a felbujtott nép megostromolta a várat, hogy a lányt kiszabadítsa. A harcban elesett Istvánnak két testvére, sok katona, s a népből is sokan, de a várat nem tudták tartani. Az ostromlók már a kaput is betörték, s kezdett a helyzet tragikussá válni. Imola kétségbeesve kérlelte Istvánt, hogy legyen keresztény, mert akkor megszűnik az ostrom és a szülei is beleegyeznek a házasságba, de az ifjú vitéz őseinek hitét nem volt hajlandó elhagyni. Megígérte viszont, hogy leendő gyermekeit megkereszteli. Imola ennek nagyon megörvendett, így már nem volt semmi akadálya egybekelésüknek, de ekkor váratlan dolog történt. A várban tündérek laktak, akik éjszakánként kakasszóig dolgozva építették fel a várat, s hallva Apor István ígéretét, szörnyű haragra gerjedtek, megátkozták a várat, s az azonnal összeomlott. A nagy zúgásban, morajlásban Imola csengő hangon imádkozni kezdett: Uram Isten, Uram Jézus, ne hagyj el, segíts meg! István is az Istenhez fohászkodott, és az Isten meghallgatta imájukat. Amikor minden elcsendesedett, az ifjú pár sértetlenül állt a romok között. Örömükben fényes lakodalmat tartottak. István betartotta szavát, s Imola, az anyja, a papok és a nép örömére a gyermekeit mind megkeresztelte. Más változat szerint István még aznap maga is megkeresztelkedett. A pogány tündérek a várból örökre eltűntek.

Nincsenek megjegyzések: